Egy C# program az alábbi módon néz ki.

using System;
using System.Collections.Generic;
using System.Linq;
using System.Text;
using System.Threading.Tasks;

namespace MyNamespace
{
    class Auto
    {
        static void Main(string[] args)
        {
        }
    }
}

A program egy szöveg, ami több részből tevődik össze.

A programok felső részében általában előkészítő rész van. Itt kell megadni, hogy milyen külső eszközöket használunk. Esetünkben a rednszer által adott szolgáltatásokhoz csatlakozunk.

A programok minen esetben rétegelten épül fel. A legbelső rétegben a megírt programot úgynevezett függvényekben írjuk.

        static void Main(string[] args)
        {
        }

A függvények alapvető műveleteket oldanak meg. Egy-egy feladatra kézítjük őket. A használatukhoz adatokat adunk át nekik, és az általuk kiszámított eredményt (ha van ilyen) vissza is adják.

A függvény két részből áll. Az első sora a fejléce. Ittsorrendben négy dolgot kell megadni.

• A függvény típusjelzőit. Megadhatjuk ugyanis hogy a függvényünk általános paramétereit, amik a működését befolyásolják. Például, hogy a függvényt melyik másik függvények hívhatják meg, stb. Jelenleg ez a "static" jelölő.
• A függvény visszatérési értékének típusát. A mi esetünkben "void".
• A függvény nevét ami most "Main".
• Illetve a paraméterek listáját, vagyis, hogy milyen adatokat fogad a függvényük.

Ezen a ponton kell megemlítenünk, hogy az egyszerű programok indulásukkor az egyik függvényt kezdik végrehajtani. Sok esetben ez a fent bemutatott Main függvény.

A mi programkódunk is itt indul meg.

A programunkon belül a számítás abból áll, hogy adatokon végzünk művelteket.

Az adatokat úgynevezett változókban tároljuk. Minden változónak meg van adva a típusa, amit mi határozunk meg. A változó létrehozása a típusnak és nevének megadásából áll.

            int a;
            a = 2;

A fenti kódban egy "a" nevű vűltozót hoztunk létre. A változó típusa integer, vagyis előjeles egész szám.

A változónak értéket is adunk az "a=2" utasítással.

A változóknak több típusa lehet. Ezek közül a leg-gyakrabban használtak:

• int (integer): előjeles egész szám;
• unsigend int (integer): előjel nélküli egész szám (0, vagy nagyobb);
• float: tört szám (tizedes tört alakban adjuk meg);
• double: nagy méretű tört szám, mint a float, csak több tizedes jegyig tárolva;
• char: karakter;
• string: szöveg;
• bool: logikai érték - igaz (true), vagy hamis (false).

A változókon műveleteket végezhetünk és az eredményt újabb változókban haszánhatjuk.

Pl.:

        static void Main(string[] args)
        {
            int a = 2;
            int b = 42;
            int c = a + b;
        }

Számos művelet létezik, de ezek közül számunkra csak néhány lesz fontos:

• Értékadás: =
• Aritmetikai műveletek: +, -, *, /
• Relációk: < (kisebb), > (nagyobb), <= (kisebb, vagy egyenlő), >= (nagyobb, vagy egyenlő), == (egyenlőség ellenőrzés)
• Logikai műveltek: && (logikai "és" igaz, ha mindkét oldalán igaz logikai érték áll), || (logikai "vagy" igaz, ha egyik oldalán igaz áll).

A programozás során jó, ha a programjainkat rendezetten készítjük el. Ezért ha egy jól elhatárolható feladathoz érünk, akkor azt külön függvényben valósíthatjuk meg.

        static int addTwo(int x, int y)
        {
            return x + y;
        }

        static void Main(string[] args)
        {
            int a = 42;
            int b = 2;
            int c = addTwo(a, b);
        }

A programozás egy fontos alapelve az "oszdd meg és uraklodj" stratégia. Ha tehát egy feladatot programmal kell megoldanunk, akkor a feladatot részfeladatokra oszthatjuk, amiket egy-egy függvény old meg. A részfeladatokat viszont tovább bonthatjuk további részekre, amik talán további részekre oszthatóak. Ezt azt eredményezi, hogy egy nagyobb program függvények láncolatából áll, amik egyre kisebb részfeladatok megoldására íródtak.