Önszervező rendszerek elmélete és alkalmazásai nagyméretű számítógép-hálózatokban

Az elmúlt évtizedben a nagyméretű számítógép-hálózatok, elsősorban az Internet, meghatározó tényezővé váltak, lehetővé téve a hálózati alkalmazások és szolgáltatások egy új generációjának a megjelenését. Számos alkalmazás teljesen elosztott (szerver nélküli): a hálózatra kötött erőforrások felhasználói és szolgáltatói feladatokat is ellátnak egyidejűleg. Ez a peer-to-peer paradigma nem csak az illegális fájlcserélők filozófiája; ez áll számos kommunikációs (telefon) és multimédiás (hang, videó) szolgáltatás mögött, és sok middleware platform mögött is, pl. monitorozási, terheléselosztási és menedzselési funkciókat ellátva. A nagyméretű hálózati környezetekben megbízhatóan futó, hatékony, teljesen elosztott algoritmusok tervezése és analízise számos új kihívást jelent a számítástudomány számára: a hálózat folyton változik, a mérete óriási lehet (akár több millió résztvevő), a rendelkezésre álló erőforrások megbízhatatlanok és nehezen előrejelezhetők, a kommunikációs csatornák hibákkal terheltek, és így tovább.

  Ezek miatt az új vonások miatt a hagyományos elosztott algoritmusok mellett, amelyek a legtöbbször nem alkalmazhatók nagyméretű hálózati környezetben, szükség van új megközelítések alkalmazására. Különösen érdekesek ebből a szempontból a valószínűségi alapú megközelítések, amelyek, bár egyszerűen programozhatók, sokszor kivételes hibatűrést és hatékonyságot tesznek lehetővé. Jó példa a pletyka alapú algoritmusok térnyerése, illetve több biológiai analógia (rajintelligencia, többsejtű szövetek gyógyulása, önszerveződése, stb.) sikeres felhasználása is.

  A javasolt kutatási program célkitűzése olyan algoritmusok és elosztott protokollok kifejlesztése, amelyek nagyméretű, dinamikus, megbízhatatlan, hibákkal terhelt hálózati környezetben képesek különböző funkciókat megbízható módon és hatékonyan megvalósítani.