Intézeti szeminárium

Egy szoftver folyamatos fejlődésen megy át: valahányszor újabb igények merülnek fel, módosítják, továbbfejlesztik, változtatják a forráskódját. Ha nem foglalkoznak azzal, hogy néha javítsák is a kódbázist, akkor a későbbi változtatások igencsak fájdalmassá és költségessé válhatnak. A szakirodalomban ezért azt javasolják, hogy rendszeresen refaktoráljuk a kódunkat, azaz olyan módosításokat hajtsunk rajta végre, amiknek a célja tisztán a kód karbantarthatóságának javítása. Mennyire lehetünk viszont biztosak benne, hogy a refaktorálás során tényleg javítjuk a forráskód minőségét? Lehet-e, hogy a várt pozitív hatással ellentétben éppen, hogy rontunk a kód karbantarthatóságán?

 

Több tanulmány is foglalkozik a refaktoring módszerek minőségre gyakorolt hatásának vizsgálatával, az eredmények pedig igencsak ellentmondásosak. A legtöbben nyílt forráskódú és/vagy kisméretű rendszereken végrehajtott refaktoringokat vizsgálnak. Kevés az olyan kutatás, ami nagyméretű ipari környezetben elemzi a problémát.

 

Nemrég, egy projekt keretében, lehetőségünk volt több szoftverfejlesztő cég refaktoring szokásaiba betekinteni. A cégek közösen vágtak bele egy automatikus eszköz fejlesztésébe, aminek a segítségével végül a saját rendszereiket is refaktorálták. A projekt ideje alatt hat, összesen több, mint 2.5 millió kódsoros rendszer automatikus és manuális refaktoring időszakát vizsgáltuk, ami alatt több ezer refaktoring művelet karbantarthatóságra gyakorolt hatásáról gyűjtöttünk adatokat. Előadásomban a tapasztaltakról és sok-sok látott érdekességről tartok beszámolót.