Ne üljön tétlenül
Vitorla kúszik súlytalan a rúdra kalandra kél a cetvadász hajó fogadja szellő, könnyű, sószagú matrózok dalra hát! A vén fregatt s a nóta száll, repül kapitány! ne üljön tétlenül! A húsba tép a súlyos vasszigony a vízbe vér, hordókba bálnazsír a mély felől sötétlő árny vetül Odinra! itt a rém! és forrni kezd a csónakok körül kapitány! ne üljön tétlenül! És fölbukkan a súlyos szörnyeteg ember a vízben! - szemekben rettenet a horgonyoknál fogva húz a mélybe kanyargó csápja megfeszül kapitány! ne üljön tétlenül! Palánk reccsen, kötél pattan, árboc ledűl kapitány! ne üljön tétlenül! A mélyvizeknek súlyos martalóca a mélybe húz, a víz betör kapitány! ne üljön tétlenül! Ha vérzik, hát szorítsa rá erősen ne bánja, hogyha fáj ne üljön tétlenül! kapitány! És száll alá a végtelen fenékre a zord hajó; szorítja szörnyű csáp sötét és néma mélyvízi világ a rémhajó hová merül kapitány! ne üljön tétlenül! Némán sikolt a matróz, s sírba száll lassan mozdul s az arcán téboly ül kapitány! ne üljön tétlenül! Némán suhan a mélyvizek hajója hullámsírjában súlytalan lebeg más útra tér a roppant szörnyeteg s a zord hajó kísértni visszajár ne üljön tétlenül! kapitány!
