Tüdőmbe száll homok, finom, nehéz:
a sátram épp a szfinx körmére néz.
A nap vakít, de szívem oly sötét:
Vágyom a piramisok hűvösét.
 
Harminchat ásatás nem volt elég
megtörni a régésznő bűvkörét.
Szívemben ősi bánat húz falat,
arcom négyezer éves rajzolat.
 
Szeretném őt karomban vinni át,
óva, mint szarkofág a múmiát,
az évezredek homokviharán.
 
Ehelyett gyáva sírrabló gyanánt
kicsorbult kőtáblák mögül lesem,
hogy flörtöl véle professzor Gresham.