Elmerengve déli verőn,
Új tavasznak ünnepén,
Vén palack ötlött szemembe,
Vén palack hevert keresztbe'
Udvaromnak zöld gyepén.
 
Ejha! - szóltam -, Mit kereshet
Új tavasznak ünnepén
Ez az ósdi, bús üvegcse,
Bús üvegcse elheverve
Udvaromnak zöld gyepén?
 
Milyen titkot rejtegethet
Ez a furcsa, ez a vén,
Múlt koroknak ismerője,
Ősi titkok őrizője
Udvaromnak zöld gyepén?
 
Tán bolygó halott engedte
Útra Akherón vizén,
S hírhozója így kerülhet,
Vén palackja így heverhet
Udvaromnak zöld gyepén.

Tán a mérgét ebből itta
Elbusongva kedvesén
Régi lovag; s vén üvegje,
Bús üvegje itt van, íme,
Udvaromnak zöld gyepén.
 
Igen, így van, tudom, így van! -
S szörnyű kín vágott belém -
Halált hoz e furcsa flaska,
Furcsa flaska ősi titka
Udvaromnak zöld gyepén.
 
Rém! - hörögtem - Rém vagy Isten!
El kell vesznem, nincs remény?
S hogyha így van, mondd a titkát,
Ősi titkát, mért halok hát
Udvaromnak zöld gyepén?
 
Néma volt és rezzenetlen
Új tavasznak ünnepén,
Az a furcsa, vén üvegcse,
Bús üvegcse, titkát rejtve
Udvaromnak zöld gyepén.
 
Hallgatott csak, s én hörögtem
Új tavasznak ünnepén,
És e bús titoktól verten
Teste mellé elhevertem
Udvaromnak zöld gyepén.