Megy az Ördög Bélmegyerre.
Ugyan vajon mért megy erre?
Addig jó, míg nem tudod.
 
Csörög-morog a mobilja,
most is az Úristent hívja,
félóráig társalog.
 
Sírva nyekken gázpedálja,
Úgy benyomja azt patája,
hogy a padlón ottmarad.
 
Bőrülésen aktatáska,
halandó titkát ne lássa,
mert a szíve meghasad.
 
Amerre megy, még sötétebb
lesz az éjjel, hogy azt véled,
tán a két szemed kifolyt.
 
Meg ne tudja földi lélek,
hogy az Ördög talpbetétet
S izzó nyakkendőtűt hord.
 
Tükrön lógó kis fenyőcske,
elnyomni nem tudja ő se
rettentő kénkőszagát:
 
átjárja az ülést, mint a
kukoricást a tökinda,
denevér az éjszakát.
 
Megkoppan autója alja
egy biciklin - meg se hallja,
s a friss hó ahogy szokott
 
napsütötte januárban,
kereke alatt a sárban
az angyalszárny úgy ropog.
 
Zápfogában kotorászik,
és hamisan dudorászik
régi zsoltár-dallamot.
 
Megy az Ördög Bélmegyerre.
Ugyan vajon mért megy erre?
Örüljél, hogy nem tudod.