Térvezérlésű tranzisztorok és alapkapcsolásaik
Elektronika I
Gingl Zoltán - Műszaki Informatika Tanszék, Szegedi Tudományegyetem
2020 © CC BY 4.0,

Tartalom
A lecke az egyik legalapvetőbb, erősítésre alkalmas aktív félvezető áramköri komponenst, a térvezérlésű tranzisztort mutatja be. A tranzisztor a diódához hasonlóan erősen nem-lineáris működésű, de váltóáramú jelek esetén kiemelten fontos szerepe van a kisjelű leírásnak, amikor a jelek szűk tartományában lineáris közelítést használhatunk. A különböző alkalmazásokhoz többféle egyszerűsített áramköri modell adható, melyekben csak alapvetőbb komponensek (generátorok, ellenállások, kondenzátorok) szerepelnek, így a leírás is egyszerűbbé válik. Az alkalmazási példák segítenek megérteni az elméleti hátteret, a kapcsolási rajzok ábrái alatti linkeken azonnali on-line áramkörszimuláció is indítható. Az on-line interaktív grafikonok példákat mutatnak az áramkörökben előforduló jelekre. A kiemelten fontos, alapismereti részeket piros keret jelöli meg, ezek magabiztos tudása elengedhetetlen az elektronika egyetemi szintű ismeretéhez.
Tartalom
Karakterisztika
Aktív mód
Lineáris mód
Zárási tartomány
Modellek
Nagyjelű leírás
Kisjelű leírás
Térvezérlésű tranzisztoros alapkapcsolások
Közös source-ú kapcsolás
Munkapontbeállítás
Tranzisztor mint kapcsoló
Közös drainű kapcsolás
A kapcsolásoknál gyakran használt módszerek összefoglalása
Olvasási idő: 50 perc
A térvezérlésű tranzisztorok legfontosabb tulajdonságai
A térvezérlésű tranzisztorok sok szempontból hasonlóan működnek, mint a bipoláris tranzisztorok, számos kapcsolás, működési leírás átvehető. Az egyik lényeges különbség az, hogy a bemeneti oldal szakadásként viselkedik, nem folyik bementi áram, feszültséggel vezérelhető a kimeneti áram. Létezik egy viszonylag széles tartomány is, ahol ellenállásszerű viselkedést mutatnak a ezek a tranzisztorok. A térvezérlésű tranzisztor áramköri rajzjeleit és típusait az alábbi ábra foglalja össze:
A három elektróda neve gate, drain és source, ami megfelel a bipoláris tranzisztorok bázis, kollektor, emitter kivezetéseinek, hasonló az elrendezés is, ahogy az ábrafeliratból látható. A rajzjelen a gate elektródát szokták középre is rajzolni, ez is helyes, de célszerűbb a fenti megadás, mert ebből jó látható, melyik a drain és source kivezetés. Minden típusnál a gate van a source-hoz közelebb.
A gate és source közötti feszültség szabja meg, hogy mekkora áram folyik a drain elektródától a source elektróda felé a tranzisztoron belül. A MOSFET-ek esetében néha a szubsztráthoz kötött negyedik elektródát is kivezetnek, aminek a gate-hez hasonló funkciója van. A három kivezetéses MOSFET-eknél ezt belül a source-szal kötik össze, erre utal a rajzjel is.
Karakterisztika
A térvezérlésű tranzisztorok esetében az ID drain áramot a VGS gate-source feszültség határozza meg:
IDSS a szaturációs áram, lényegében a legnagyobb megengedett áram. Vp az úgynevezett elzáródási (pinch-off) vagy más néven küszöbfeszültség (threshold voltage), aminél kisebb gate-source feszültségeknél a tranzisztor zár, elenyésző draináram folyik. MOSFET-ek esetén a Vp helyett Vth elnevezést használnak, jelentése megegyezik. A fenti képlet tehát akkor érvényes, amikor VGS > Vp.
JFET, kiürítéses módú MOSFET
Növekményes módú MOSFET
A tranzisztor karakterisztikaseregét a bipoláris tranzisztor esetéhez hasonlóan, különböző VGS gate-source vezérlőfeszültségek mellett adják meg, ábrázolják az ID draináramot a VDS drain-source feszültség függvényében. Eltérően a bipoláris tranzisztoroktól az áramgenerátoros szakasz alatt szélesebb tartomány látható, ahol a görbe közelítőleg lineárisan emelkedik. Ebben a tartományban a viselkedés ohmikus jellegű, a D-S kivezetések ellenálláshoz hasonlóan viselkednek. Az aktív módban áramgenerátorként működik a tranzisztor, az áram valamennyire itt is függ a VDS feszültségtől, a belső ellenállása véges.
Az áramgenerátor rDS dinamikus belső ellenállásának jellemzésére most is a VA Early-feszültség használható, mely egy nagy negatív érték, amely pontban a meghosszabbított karakterisztikák találkoznak. rDS definíciója:
Aktív mód
Az aktív, más néven szaturációs módban VDS > VGS-Vp és VGS > Vp. A leírás egyszerűbb, mint a bipoláris tranzisztorok esetében, mivel a vezérlő VGS feszültség hat csak a kimeneti oldalra, nincs bemeneti áram, így a meghajtó jelforrás ellenállása sem befolyásolja a működést. A legfontosabb jellemző most is a gm meredekség, ami megadja, hogy a VGS feszültség kis változásának hatására mekkora draináram változás jön létre:
A gm meredekséget a VGS függvényében felrajzolt ID görbe adott munkapontban vett érintőjének meredeksége adja meg VDS állandó értéke mellett:
Az ID áram VGS-től függése most nem exponenciális, hanem négyzetes, a meredekség is kisebb. A függvény deriválásával ezt kapjuk:
Lineáris mód
Ohmikus, rezisztív vagy trióda módnak is nevezik, amikor VDS < VGS-Vp és VGS > Vp. A D-S kivezetések feszültséggel vezérelhető ellenállásként viselkednek. Az áram-feszültség karakterisztika a következőképp adható meg:
MOSFET-eknél gyakran látható ebben a formában:
A μn a töltéshordozók effektív mobilitása, Cox a gate oxidréteg egységnyi felületre eső része, W és L a gate elektróda szélessége és hossza.
Láthatjuk, hogy VDS négyzetes tagja is szerepel az összefüggésben, de kis feszültségeknél a lineáris tag domináns.
Zárási tartomány
A zárási vagy gyenge inverziós módban VGS < Vp, részletesebb leírását a referenciákban lehet megtalálni.
Modellek
A könnyebb áttekinthetőségért célszerűen választhatunk egyszerűsített helyettesítő modelleket.
Nagyjelű leírás
A nagyjelű viselkedést az aktív módban alábbi modellel adhatjuk meg.
Az ID áram VGS-től függ:
A lineáris módban a kimenet ellenállásként viselkedik, a nagyjelű modell ebben az esetben az alábbiként adható meg:
RDS értéke VGS segítségével hangolható.
Kisjelű leírás
A kisjelű viselkedést az alábbi modellel adhatjuk meg:
A bemeneti oldal szakadásként viselkedik, a kimenet feszültségvezérelt áramgenerátor, az áram nagysága a gate-source feszültséggel vezérelhető. Ez a modell megfelel egy olyan bipoláris tranzisztor kisjelű modelljének, ahol
A draináram kifejezése pontosan ugyanolyan alakú, mint a bipoláris tranzisztor kollektoráramának egyenlete:
Megállapíthatjuk ezért, hogy a bipoláris tranzisztoros kapcsolások kisjelű leírása átvehető térvezérlésű tranzisztorok esetére is ezek figyelembevételével.
Referenciák
- U. Tietze, C. Schenk, Analóg és digitális áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, 1993
- U. Tietze, C. Schenk, E. Gamm, Electronic Circuits. Handbook for Design and Application, Springer-Verlag Berlin Heidelberg, 2008
- Török M.: Elektronika. Szeged, JatePress, 2000.
- Field effect transistor - Wikipedia
- MOSFET - Wikipedia
Térvezérlésű tranzisztoros alapkapcsolások
Térvezérlésű tranzisztoros alapkapcsolásból is elvileg három létezik, függően attól, hogy a be- illetve kimenet melyik kivezetésekre jut. Az elnevezések arra utalnak, melyik kivezetés van állandó potenciálon a közös referenciaponthoz (földponthoz képest). Ennek megfelelően létezik közös source-ú, közös drainű kapcsolás és közös gate-ű kapcsolás is, de ez utóbbi ritka, mivel a FET-ek fő előnye, a rendkívül nagy bemeneti ellenállás nem érvényesül. Ezeket nevezik földelt source-ú, földelt drainű, földelt gate-ű kapcsolásnak is. Ez nem feltétlen jelent közvetlen földelést, de a kivezetés feszültségének AC komponense 0 V, így AC szempontól földeltnek tekinthető.
Közös source-ú kapcsolás
Az alábbi áramkör a közös source-ú kapcsolás egyszerű megvalósítása.
Ha növeljük a bemeneti feszültséget, akkor ennek hatására nő a draináram. A kimeneti feszültséget megkapjuk, ha a V+ tápfeszültségből levonjuk az RD ellenálláson eső feszültséget:
A kimeneti feszültség tehát csökken, ha a bemeneti feszültség nő. Az alábbi grafikon szemlélteti a be- és kimeneti feszültségek kapcsolatát különböző RD értékek esetére.
A kisjelű feszültségerősítés ugyanolyan, mint bipoláris tranzisztor használata esetén:
A gyakorlatban sok esetben teljesül, hogy RD≪rDS, így
Munkapontbeállítás
A munkapontbeállítás egyszerűen megoldható az alábbi elrendezéssel:
A generátor jelének csak a váltókomponense jut a gate-re, az RG ellenállás DC szempontból földpotenciálon tartja a bementet. Az RS ellenálláson eső feszültség pozitív, így épp ekkora negatív feszültség jön létre a gate-source elektródapáron. Ennek értéke tehát:
FET-ek esetén ID = IS, így
A méretezést tehát úgy tehetjük meg, hogy megválasztjuk a munkaponti draináramot úgy, hogy VGS megfelelő tartományba essen (JFET-nél VP<VGS<0 V) és ebből számítjuk ki VGS-t:
Ebből már kiszámíthatjuk RS értékét is:
RD értékét ez megköti, mivel a drain munkaponti feszültségnek megfelelő értékűnek kell lennie a jó kivezérelhetőség érdekében. Ezzel az alacsonyfrekvenciás erősítés kicsi lesz, amit CS segítségével tudunk a kívánt értékre növelni a jel frekvenciatartományában. RS és CS felüláteresztő szűrőt hoz létre, melynek pólusfrekvenciája:
Tranzisztor, mint kapcsoló
A növekményes MOSFET-ek különösen alkalmasak kapcsolásra. Nem terhelik a jelforrást, kicsi drain-source feszültség mellett képesek nagy áramot vezetni. Ebben a módban ellenállásuk kisteljesítményű MOSFET-eknél pár 10 Ω értékű, de teljesítmény-MOSFET-ekkel akár pár 10 mΩ is elérhető. Így akár több Ampernyi áramot kapcsolhatunk egy logikai jellel. A mai digitális áramkörök tápfeszültsége és így logikai magashoz tartozó feszültségszintje is elég alacsony lehet, ezekhez elérhetők kis küszöbfeszültségű, úgynevezett logic-level MOSFET-ek. Nagyobb küszöbfeszültségű MOSFET kapcsolókat gate-driver áramkörökkel hajthatunk meg, ami egyrészt biztosítja a megfelelő feszültségszintet, másrészt a kapcsolás idejére azt az áramot, ami a teljesítmény-MOSFET-ek jelentős gate kapacitását feltölti vagy kisüti.
Az alábbi példa egy induktív terhelés kapcsolását mutatja.
Az optionális R1 ellenállás szerepe a gate kapacitást töltő nagyobb áramtranziensek csökkentése.
Közös drainű kapcsolás
Az áramkört source-követő kapcsolásnak is nevezik.
Az AC erősítés közel 1, a pontos értékét is egyszerű kiszámítani ugyanúgy, ahogy a közös kollektoros kapcsolásnál. A drainfeszültség álladó, a kimeneti feszültség megegyezik a source-feszültséggel.
A bemeneti feszültség változása viszont ennek és a gate-source feszültségváltozásnak az összege:
A source és drain áram megegyezik, így:
A drain feszültség nem változik, ezért a drain-source feszültség és a kimeneti feszültség összege nulla, tehát
Ennek a felhasználásával és vGS = vin-vout behelyettesítésével
Tovább alakítva
gm-mel osztva és átrendezve
Így tehát az erősítés:
Észrevehetjük, hogy ez egy olyan feszültségosztó képlete, aminek tagjai 1/gm és RS∥rDS, így a kimeneti ellenállás ezek párhuzamos eredője:
A kimeneti ellenállást tanulságos úgy is kiszámítani, hogy a kimeneten terhelést feltételezünk, ami kis kimeneti áramváltozást hoz létre:
A kimeneti dinamikus ellenállást megkapjuk, ha meghatározzuk a kimeneti feszültség (ami az sourcefeszültséggel azonos) és a kimeneti áram változásainak hányadosát állandó bemeneti feszültség mellett, azaz amikor vin = 0 V. Ekkor vGS és vDS is azonos -vout-tal, tehát:
A drain és source áram azonos, és kihasználva, hogy vS=vout, az alábbit kapjuk:
A kimeneti áram változását azért vettük negatív előjellel, mert ha a kifolyó áram megnő, a kimeneti feszültség csökken, ami az ekvivalens Thevenin-féle kép alapján is érthető. Minél jobban terhelünk egy reális feszültséggenerátort, annál kisebb lesz a kimeneti feszültség a belső ellenálláson (jelen esetben a kimeneti ellenálláson) eső feszültség növekedése miatt. A kimeneti ellenállás végül:
Ez megegyezik az előzőekben kapott eredménnyel.
Az source-követő kapcsolást a tulajdonságai alapján a kimenő teljesítmény növelésére, a jelforrás terhelésének megszüntetésére, kimeneti fokozatokban, teljesítményerősítőkben használhatjuk.
A kapcsolásoknál gyakran használt módszerek összefoglalása
A következőkben a kapcsolásokhoz több esetben használt áramköri rész és a hozzá tartozó alapvető összefüggések láthatók. Ezek sokat segítenek adott kapcsolások gyors áttekintésében, működésének megértésében. Ismertnek tételezzük fel a V+, RD, RS, Vp mennyiségeket.
- A tranzisztor aktív módjában \( V_D > V_S \) és \( V_{GS} > V_P \)
- VD-nek, VG-nek és VS-nek a kisjelű változásokkal együtt is teljesítenie kell az aktív mód feltételeit.
- \( V_G = V_{GS}+V_S \)
- VD és ID egymásból kiszámítható az Ohm törvénnyel.
- VS és IS egymásból kiszámítható az Ohm törvénnyel.
- \( I_D = I_S \) és \( i_D = i_S \).
- Ha ID ismert, akkor:
- gm kiszámítható
- \( i_D=g_m \cdot v_{GS}+\frac{v_{DS}}{r_{DS}} \approx g_m \cdot v_{GS} \)
- \( i_G = \text{0 V} \)
- az erősítés gm, RD és RS felhasználásával kiszámítható
- a gate felőli ellenállás végtelen nagy
- a drain kimeneti ellenállása \( R_D \parallel r_{DS} \approx R_D \)
- az source kimeneti ellenállása \( R_S \parallel r_{DS} \parallel \frac{1}{g_m} \approx R_S \parallel \frac{1}{g_m} \)
- Közös drainű kapcsolásnál \( R_D = \text {0 } \Omega \).
Referenciák
- U. Tietze, C. Schenk, Analóg és digitális áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, 1993
- U. Tietze, C. Schenk, E. Gamm, Electronic Circuits. Handbook for Design and Application, Springer-Verlag Berlin Heidelberg, 2008
- Török M.: Elektronika. Szeged, JatePress, 2000.
- Analog Devices, Electronics I and II
- Transistor basic concepts - Analog Devices
- Choosing Discrete Transistors - Analog Devices
- Field effect transistor - Wikipedia
- MOSFET - Wikipedia
- Junction Field Effect Transistor, JFET - Electronics Tutorials
- MOSFET - Electronics Tutorials
- MOSFET as a Switch - Electronics Tutorials